"Akkor alkottunk maradandót, ha az utánunk jövő nemzedékek nem tudják azt megsemmisiteni" (Vaqá'i-i Báburí - Bábur viszontagságainak könyve)
Bábur Nagymogul (Zahír ad-Dín Muhammad Bábur) jól látta, és helyesen cselekedett amikor Kabult tette meg székesfővárosának, India meghóditása elött.Akkoriban ez volt Közép Ázsia leggazdagabb vidéke, olyan fejlett része a kontinensnek, amely vetekedett Isztanbullal és Damaszkusszal. Bábur pár év alatt felépitette az akkori világ legmodernebb városait, közvilágitással, fejlett csatornázással és olyan utcahálózattal amelyel akkoriban csak európában lehetett találkozni. Aztán az idő vasfoga mindent tönkretett. Egy gazdag és fejlett civilizáció volt ez, amelynek országába mindenki rabolni, lopni jött. Minden hóditó szeme elött a kincsek lebegtek. Pedig ennek az országnak a legnagyobb kincse az emberek munkája volt. És minden hóditó tévedett. Tévedtek a szovjetek is, akik szocialista köztársaságot akartak a fegyverek erejével alakitani itt, tévednek mások is. De az amit öt évszázada a mogulok megalkottak az maradandó, bármennyit is rombolt rajta a háborúk vihara. Babur Nagymogul és népe örökkévaló stilust, épületeket és nyomot hagytak ezen a tájon.Mint ahogyan sem elötte sem utána más hóditó ezzel nem dicsekedhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése